摘要:A különböző fenntarthatósági irányzatok összehasonlításakor feltűnt bizonyos tényezők hiánya vagy kezelésük háttérbe szorulása. Ezekből kiindulva megállapítható, hogy: Egyik irányzat sem foglalkozik behatóan a népesség számával, az emberi populáció globális méretével. Pedig az IPAT-formula logikájából kérlelhetetlenül következik az az összefüggés, hogy a földi környezetre gyakorolt emberi hatás nagysága a népesség számától is függ. Ezért a fenntarthatósággal kapcsolatos eddigi tudományos munkákból hiányolható a népesedéssel való összefüggések kimunkálása és figyelembevétele. Megfelelő intézkedések nélkül ezért elképzelhető, hogy a jövőben a környezeti hatást legjobban a népesedés határozza meg. A fenntartható fejlődés eredeti irányzatának a jövő generációkra vonatkozó tétele nincs eléggé kidolgozva. Ebből a tételből ugyanis logikailag levezethető az a pénzügyi mutató, amely az egyes országok eladósodásának maximálisan megengedhető mértékét fejezi ki. E mutató talán hasznos lehetett volna a jelenlegi gazdasági világválság megelőzésében, de még mindig segíthet a jövőbeni esetleges krízisek elkerülésében. Ugyancsak megszívlelendő a jövőre nézve a jelenlegi generáción belüli társadalmi-gazdasági különbségek szabályozásának és részleges kiegyenlítésének kérdése, amely probléma országonként és nemzetközi viszonylatban is felmerül. A hatféle irányzat közül a nemnövekedési paradigma foglalkozik kiemelten ezzel a kérdéssel. A probléma az Európai Unión belül is aktuális, mivel a tagállamok közötti óriási gazdasági különbségek fenntarthatatlanok és gátjává válhatnak a további integrációnak. A probléma enyhítését a magyar Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia is előirányozza. A különböző irányzatok mögött nemcsak a diszciplínák eltérő felfogásai, hanem egymással ellentétes vélemények és gazdasági érdekek feszülnek. Emiatt fontos, hogy a gyakorlati cselekvés kerüljön előtérbe, s ilyen helyzetben a kis lépések taktikájának alkalmazása célszerű, a kis hatósugarú eredményeknek is örülni kell. Érthető és megfontolandó ezért Láng István állásfoglalása: „akinek nem tetszik ez a szó, hogy fenntartható fejlődés … használjon más kifejezést, de értsen egyet azzal, hogy cselekedni szükséges…”.
其他摘要:While studying different versions of sustainability described in the literature we have noticed the absence or neglect of some factors. Based on these remarks we have drawn some conclusions. Neither version of sustainability deals in a detailed way with the number of people, that is with the size of the global human population. Considering the logic of the IPAT formula it is clear that the degree of human impact on the earth will depend also on population size. Therefore, treating of population growth can be an omission from earlier papers discussing sustainability problems. Without proper measures it can even be possible that the magnitude of future human impact will be determined mostly by population growth. Within the Brundtland version of sustainability the thesis of impact on future generations was not fully utilised. Namely, from this thesis a financial index could have been derived for expressing the maximal allowable rate of indebtedness for each country. This index perhaps could have been useful in preventing the present economic crisis and definitely would be beneficial in the future. Regulation and partial equalisation of social and economic differences are also worth bearing in mind both within countries and in an international perspective. From the six sustainability versions in the paradigm of degrowth was this question treated with an emphasis. It is a timely problem in the European Union as well, because the huge income differences among its member states are not sustainable and may hinder their further integration. Behind the versions of sustainability we could identify dissimilar interpretation of disciplines or contradictory economic interests and opinions. Therefore it is important to focus on practical activity, and in such a situation it is rational to proceed in smaller steps, appreciating minor results as well.